Jordan Mechner

Cikkünkben bemutatjuk a legendás Prince of Persia játékok születésének történetét, ehhez azonban először meg kell ismernünk egy embert, aki nem más, mint Jordan Mechner. A fiatal New York-i tehetség először a középiskola évei alatt került közelebbi kapcsolatba a számítógéppel, ugyanis egyik közeli ismerősének ekkor sikerült szert tennie egy Apple II-esre. Ettől a naptól kezdve Mechner állandóan az ő házukban lógott, és 1982-re a délutáni szabadidejét felhasználva már közel 50 darab kisebb-nagyobb programot írt meg.

A kódolást többnyire csak szórakozásnak tekintette, de végül egy kis rábeszélés után az egyik űrhajós játékát, a Deathbounce-t elküldte a Broderbund Software kiadónak, amely ebben az időben a Choplifter című klasszikus helikopteres játék kiadási munkálataival volt elfoglalva. Doug Carlstont, a cég egyik alapítója néhány napon belül küldött Mechnernek egy példányt a Choplifterből, egy joystickot (ami ekkor rendkívül drágának számított), valamint egy levelet, amelyben többek közt arról írt, hogy a háromszögekből és körökből álló lövöldözős játékok ugyan sikeresek, azonban a Broderbund Software mégis több profitot termelhetne, ha szebb grafikával, és komolyabb játékmenettel lépnének a piacra. Ha ezeket a feltételeket sikerül teljesítenie, akkor örömmel várják a csapatban.

A levél elolvasása után Mechner játszott néhány órát a csomagban található Choplifterrel, amely teljesen lenyűgözte. Később így beszélt a játékról: "Ez volt életem első programja, amely az akció mellett érzelmeket is bemutatott. A képernyőn álldogáló rémült, kétségbeesett szereplők csak arra vártak, hogy megmentsük őket. Ettől a perctől kezdve teljesen máshogy láttam a programozók kezében lévő lehetőségeket."

A játék megismerése után azonnal a joystick tanulmányozásába kezdett, és azzal kísérletezett, hogy az irányítási lehetőségek maximális kihasználása érdekében milyen típusú programot célszerű készíteni. A hamarosan megszületett ötlet a Karateka című, Apple II platformra megjelent verekedős játékban öntött formát 1985-ben.

Karateka: a siker titka az élethű animációkban rejlett

A végeredmény lenyűgöző volt: részletesen kidolgozott szereplők élethű mozgásokkal küzdöttek egymás ellen, miközben a háttér is változott, attól függően, hogy a pálya mely részén álltak. A siker többek közt a aprólékosan megalkotott mozgásanimációkban rejlett, melyeket az akkoriban divatos kung-fu filmek alapján, illetve a harcművészeti edzéseken látottak szerint készített el Mechner.